A modern evezőssport a 18. századi Angliában alakult ki. A Temze felső partján lakó főrendeket bárkák vitték Londonba, a parlamenti ülésekre. A királynak tízevezős, a többi előkelőségnek nyolcvezős árkája volt. A nyolcevezős bárkákat a főrendi származású fiatalok az egyetemeken is meghonosították. Az első amatőr egyetemi nyolcasversenyt 1892. június 10-én rendezték Oxford és Cambridge csapatai számára a Temzén, a Putney és Mortlake közötti 6840 méteres szakaszon (az Oxford győzött 40:30,00 perces idővel).

A 19. század második felében viharos gyorsasággal terjedt mind a hivatásos, mind az amatőr evezőssport, főleg az angolszász országokban: Ausztráliában, Kanadában és az Egyesült Államokban, majd az utolsó harmadában Európa más országaiban is. Az első német evezősegyletet Hamburgban alapították 1836-ban. A világ legelismertebb evezősverenyét, a Henley Royal Regattát 1839 óta évente megrendezik.

Az amatőr evezés elsősorban a jómódú közép- és felsőosztálybeli fiatalok - különösen az egyetemisták - körében vált népszerűvé. A hajó anyaga régebben kőris- vagy jávorfa, később rétegelt lemez volt, újabban különböző műanyagok lehetnek. A versenyzők a menetiránynak háttal, sínen csúszó (guruló) üléseken mozognak (ezáltal a csapás hosszát megnyújtják, a láb erejét is bekapcsolják a hajó hajtásába), lábtartóról rugaszkodnak el. A széles, fixüléses, bárkaszerű, belvillás csónakokat néhány évtized alatt egyre keskenyebb, áramvonalas, ún. külvillás hajók váltották fel. A fix ülések hejére először csúszó, majd a század utolsó harmadától sínvájatban guruló, gumikerülő ülések kerültek.    

1892. június 25-én olasz javaslatra Belgium, Hollandia, Olaszország és Svájc részvételével megalakult a Nemzetközi Evezős Szövetség, a FISA (Federation Internationale des Sociétés d'Aviron), amely 1893-ban az olaszországi Ortában megrendezte az első Európa-bajnokságot;a korszellemnek megfelelően természetesen csak férfiak számára: egypárevezős, kormányos négyes és nyolcas hajóegységekben. Egy évvel később a kormányos kettes, majd 1898-tól a kétpárevezős is helyet kapott az évenként megrendezésre kerülő Európa-bajnokságok programján. Az 1920-as évektől a kormányos nélküli kettes és a kormányos nélküli négyes egészítette ki a repertoárt. Az Európa-bajnokságok jelentőségének emelésére a FISA tiszteletbeli elnöke, Albert Glandaz vándordíjat alapított az Európa-bajnokságon legeredményesebben szereplő nemzet számára.

Az evezés a modern olimpiák alapító sportágai közé tartozik, bár a legelső újkori olimpián (Athén, 1896) a viharos időjárás miatt az evezősversenyek elmaradtak, de azóta minden olimpia műsorán szerepelnek.

Férfiak számára 1962-1974 között világbajnokságokat is rendeztek, amelyeket az Európa-bajnokságok megszűnése (1973) óta - az olimpiai év kivételével - minden évben megtartanak. Az első női Európa-bajnokságra 1954-ben, a női világbajnokságra 1974-ben, a női evezősök olimpiai részvételére először 1976-ban került sor.